Ha tetszett, kövess Facebookon!

Követők

bardóczi ákos Frankó Luca tafofob eco

Az alternatív munkahelyi környezetek pszichológiai hatása - hogyan hat ránk a home office vagy a desk sharing?

A kérdés egyre fontosabbá válik, hiszen a mobil eszközöknek köszönhetően egyre többen hagyják el kényszerből vagy önszántukból az irodaépületet a munkaidő idejére. Vagy ha maradnak, egyre több cégnél kell osztozkodni a munkaállomásokon. Fontos lenne tudni tehát, hogy ezen alternatív környezeti feltételek hogyan befolyásolják például a hatékonyságot, a stressz-szintet vagy éppen a kommunikációt. Sajnos azonban rendkívül kevés jó színvonalú, szisztematikus kutatás született eddig, az eddigi legalaposabb összefoglaló tanulmány pedig már 12 éves. Mindenestre íme, hogy miket tudunk:

Home office: Nagyobb autonómia, de több túlóra?

A távmunka vagy a kifejezetten otthoni munkavégzés egyre több iparágban, a legtöbb irodai munkakörben lehetővé vált napjainkra, amely például a kis falvakban élők vagy a kisgyerekes anyukák számára sokszor a munkavállalás egyetlen lehetséges formáját jelenti. Ma már az is egyre gyakoribb jelenség, hogy havi néhány nap home office lehetőséget biztosítanak mindenkinek a munkáltatók, amivel rendre élni is szoktak az alkalmazottak. Az otthoni munkavégzés pozitívumai közt szokták emlegetni a nagyobb rugalmasságot és autonómiát, és hogy a munkavállaló rengeteg időt spórol meg ezzel. Ami aztán sokszor el is úszik, negatívumként ugyanis pont a lazább munkarendet, az időbeli megcsúszás lehetőségét szokták emlegetni, illetve az esetleg felmerülő kommunikációs és bizalmi problémákat. No de mivel kapcsolatban találtak ehhez képest bizonyítékot? Sikerült igazolni, hogy az otthoni munkavégzés nagyobb autonómia érzéssel jár az irodai munkavégzéshez képest, azaz a munkaválló jobban kontrollálhatja a munkavégzés módját és idejét. Ez pedig bizonyítottan számos mentálhigiénés változóval is kapcsolatba hozható, úgy mint az alacsonyabb stressz szint vagy a magasabb jóllét. Ezzel együtt távmunka kapcsán sikerült bizonyítani, hogy általában gyakoribb a túlóra, és a munka végeztével az adrenalin-szint lassabban áll vissza a nyugalmi szintre, mint az irodai dolgozók esetén.

munka munkasprint iroda környezetpszichológia homeoffice desksharing

Környezetpszichológiai aspektusból mind a kettő jól magyarázható. A túlórát okozhatja pusztán a tény, hogy a munkavégzés az otthon terében történik, a minket körülvevő emberek és tárgyak puszta jelenléte is olyan cselekvésre ösztönöznek minket, amelyek nem a feladatainkkal kapcsolatosak. Erre jelenthet egyfajta megoldást, ha az otthon terében is megpróbálunk a munkavégzésre hangolódó forgatókönyveket kialakítani. Csak hogy egy banális példát említsek, mielőtt hozzákezdünk, elrendezzük a környezetet magunk körül, felöltözünk “utcai ruhába”, lefőzünk magunknak egy kávét vagy egy teát és csak utána látunk neki a feladatainknak. És természetesen mindez igaz a munkaidő végén is, és ezzel el is érkeztünk az adrenalin-szint helyreállásának kérdéséhez. Ahhoz, hogy aznapra le tudjuk tenni a feladatainkat, apró kis rituálékat érdemes magunknak kialakítani: például eltesszük a laptopot a fiókba, rendet teszünk az asztalon, kilépünk egy fél órára a lakásból. Azt a fajta átzsilipelést ugyanis, amit például a munkába való bejutás és hazajutás jelent, nem tudjuk megspórolni, érdemes azt valahogyan helyettesíteni, hogy tudjuk tartani a határokat munkaidő és szabadidő, illetve otthon és “munkahely” között. Fontos azonban, hogy ezek a rutinok hasonlóak legyenek minden nap, és ne váljanak több órás üres szüttyögéssé, mielőtt nekilátunk dolgozni.

Shared desk: vannak a rendszernek előnyei a munkaválallói oldalon is?

munka munkasprint iroda környezetpszichológia homeoffice desksharing

Az egyre népszerűbb, havi pár napos home office lehetőséggel az irodák kihasználtsága drasztikusan lecsökkent, ez különösen hatalmas multicégeknél igazán szembetűnő, ahol egy pénteki napon konganak az ürességtől az open-office-ok. Így a home office népszerűvé válásával párhuzamosan megjelent a shared desk műfaja is, azaz a munkaállomás megosztásának rendszere. Ez annyit tesz, hogy nem annyi munkaállomás van egy irodaépületben, ahány munkavállaló, hanem kb. annyi, ahányan egyidőben a munkahelyen tartózkodnak, így praktikusan senkinek nincs sajátja. Jobb esetben online foglalási rendszer is párosul a shared desk rendszerhez, azaz a munkavállaló előre lestoppolhat magának egy helyet aznapra, kevésbé szerencsés esetben helyszíni szabadrablással jutnak asztalhoz a munkavállalók reggelente. A shared desk egyértelmű előnye a munkáltatói oldalon a költségcsökkentés, a legnagyobb potenciális hátránya viszont a munkavállalói oldalon jelentkezik. Nevezetesen, hogy a saját hely érzése, a személyre szabás lehetősége részben vagy teljesen elveszhet, ami pszichológiailag egy rendkívül nagy veszteség, érdemes azt valahogyan ellensúlyozni. Az osztott munkaállomásos rendszert is vizsgálták a klasszikus irodaterekkel összehasonlítva, de ebben a témában még kevesebbet tudunk,  mint a home office esetén. Pusztán egyetlen területen tudtak hatást kimutatni a szerzők, mégpedig, hogy a shared desk esetén jobb volt a kommunikáció a kollégák között. Ennek egyfajta magyarázata lehet, hogy ebben a rendszerben gyakrabban kell interakcióba lépniük a használóknak olyanokkal is, akikkel egyébként nincsenek közös feladataik, illetve előfordulhat, hogy minden nap más ül a szomszéd asztalnál. A shared desk megoldás hatásai azonban szinte egyáltalán nincsenek még feltérképezve, noha sztereotípiák és hipotézisek élnek a rendszerrel kapcsolatban az emberek fejében. Sokan, mint általában az ismeretlentől, inkább tartanak ettől a műfajtól. A jövőbeni kutatások feladata lesz ezen félelmek eloszlatása, vagy negatív tapasztalatok esetén jó gyakorlatok megfogalmazása.

Felhasznált irodalom: De Croon, E. et al. (2005): Tehe effect of office concepts on worker health and performance: a systematic review of literature, Ergonomics, Vol. 48, No. 2, 119-134

Tovább

Átgondolt grafikai tervezés - funkcionálisabb irodaterek

a A Work Design Magazine, egész pontosan Udo Schliemann, az Entro kreatív igazgatója összegyűjtött 5 alapszabályt a munkahelyi környezetek grafikai tervezésére vonatkozóan. A cikk érdekes lehet minden grafikus, belső építész, vizuális illetve HR szakember, esetleg cégvezető számára, akik az irodaterek fizikai környezetének kialakításáért felelősek. Minden ponthoz ráadásul példákat is kapunk saját praxisából.  A szerző a gyakorlati oldalról közelít, de a környezetpszichológiai szakirodalom pontos ismerete süt az írásából.

1., Értsd meg, mire akarják használni a teret!

Triviálisan hangzik, de sokszor elmarad vagy nem kap elég hangsúlyt ez a fontos lépés. Egy grafikus első dolga mindig az kell legyen, hogy megérti, melyek a vállalat fő céljai és értékei, minek a támogatására kell az épített környezetet kialakítani.

A szerző példaként a Deloitte Canada irodáját említi, ahol a cél együttműködésre alkalmas terek kialakítása volt, melyek a különféle, új munkamódszerekhez is jól illeszthetőek.

2., Idézz meg pozitív tapasztalatokat!

Az irodákat tervező szakemberek feladata, hogy segítsenek az üres terekből saját helyeket teremteni a munkavállalóknak. Ezt például úgyis el lehet érni, hogy pozitív emlékeket, tapasztalatokat idézünk meg a fizikai környezet segítségével, kapcsolódjanak ezek a városhoz, a szervezethez, a nemzeti kultúrához vagy általánosságban a természeti környezethez. A szerző szerint kiemelt jelentőségű az óriásvállalatok esetén, hogy az egyes irodáknak meglegyen a maga pozitív identitása, azok meg tudják magukat különböztetni egymástól.

Példaként a Munich Re irodáját említi Schliemann, ahol sikerült München népszerű parkjait megidézni az irodatérben. 

3., Találd meg a megfelelő egyensúlyt a magánszférára és a nyitottságra való igény között!

Környezetpszichológiai alapvetés ez a tanács, a gyakorlatban mégis sokszor nehezen kivitelezhető. Az első ponthoz kapcsolódva, az alapvető szervezeti igényeken és értékeken felül, a munkavállalói igényeknek is meg kell jelennie az irodaterek kialakításakor. Maga az épület sok mindent meghatároz, de elképesztően fontos a belsőépítészeti kialakításnál és a grafikai tervezésnél a helyes egyensúly megtalálása, akár mobil bútorok, térelválasztók, grafikai elemek segítségével. Ez azért is egy kényes pont, mivel itt biztosan nem léteznek kész receptek!

A Sobeys irodája került ide példaként, ahol 800 munkavállaló számára kellett a megfelelő egyensúlyt megtalálni a magánszférára és a másokkal való találkozásra, együttműküdésre való igény közt. Itt az alapvető közlekedési útvonalakat próbálták meg a tervezők közösségi helyekké varázsolni.

4., Alakíts ki kis “szomszédságokat” a téri navigáció segítségével!

A hatalmas irodaépületekben alapvető fontosságú, hogy a fizikai környezet támogassa az embereket a téri tájékozódásban az anyagok, a színek, a struktúrák helyes megválasztásával. Érdemes ezek mentén kis “szomszédságokat” is létrehozni, melyek még jobban segítik a munkavállalókat.

A szerző ismét a Deloitte Canada tereit említi példaként, ahol az épület minden szintjéhez egy színt rendeltek, de ezt nem teljesen random módon kiválasztva. Létrehoztak ugyanis egy keleti, egy nyugati egy déli és egy északi szomszédságot, melyek Kanada megegyező tájegységeire reflektáltak. Északot az északi fénnyel idézték meg, a nyugati részt az ott őshonos fák segítségével.

5., Az építészek, a belsőépítészek és a grafikusok működjenek szorosan együtt!

Ráadásul a kezdetektől! Mindhárom szakértői csoport az épített környezet kialakításáért felel, a legtöbbet azonban akkor lehet kihozni egy irodatérből, ha ez a kollaboráció az elejétől adott. A hazai tapasztalatokat valamennyire ismerve, ez itthon egy különösen fontos tanács lehet az érintetteknek!

Itt nem találunk konkrét példát, hiszen ez inkább filozófia, mint praktikus tanács. Az Entro-sok talán mindig így csinálják.

Forrás: https://workdesign.com/2017/03/5-ways-enhance-workplace-experience-graphics/

Tovább

Felelős gardróbfrissítés: szelektív kuka, adománypontok, újrahasznosítás

Február elején belefogtam a 30 days challenge nevű “játékba”  (néhol Minimalism Challenge néven is fut). A kihívás légyege, hogy a hónap minden napján annyi tárgyat selejtezel le vagy dobsz ki a lakásodból, ahanyadika éppen van. Így egy 30 napos hónapban egész pontosan 465 tárgytól fogsz megszabadulni, ha sikerül végigvinni a dolgot. A február persze ilyen szempontból megúszós választás, hiszen a 28 nap csupán 406 tárgyat jelent.

Mivel a környezetünkkel állandó táncban vagyunk, nyilván nem véletlen, hogy mégis éppen most adtam erre a fejem. A 30. születásnapom volt az apropó. Ez a kihívás nyilvánvalóan magával hozza a tisztulást, a frissülést, a rendszerezést, az elengedést is, egy ilyen rituáléra most szükségem volt. És bagatell dolognak tűnik egy beszáradt körömlakkot kidobni az első napon, de egy-két hét elteltével már mélyebbre ás az ember. Akkor már nem lehet csak úgy megúszni. Évek óta a szekrényünkben heverő, hozzánk nőtt, de valójában nem használt tárgyakat is el kell engedni. Eddig viszonylag könnyen ment egyébként a kihívás, a darabszámmal legalábbis nem volt gond. Az időzítéssel annál inkább, szinte soha nem sikerül napról-napra selejtezni. Általában két-három naponta ülök neki a válogatásnak, mondjuk úgy, tömbösítek. 

 A kis kalandot a közösségi média felületeken is dokumentálom, ennek kapcsán pedig több barátom is érdeklődött, hogyan lehet a selejtezéssel akár másokon is segíteni. Több posztnál jeleztem ugyanis, hogy egy-egy pulóver vagy edény nem a kukában, hanem egy give-boxban landolt. Ebben a bejegyzésben azt szeretném tehát összeszedni, mit is tudtok kezdeni a számotokra már felesleges, de másoknak esetleg nagyon is értékes tárgyaitokkal, hogy azok ne feltétlenül a kuka tetején landoljanak. 

0., Legyél szelektív!

Ez annyira alap, de azért mégis itt a helye. Természetesen a leselejtezett újságok a papír szemetesbe, a kidobandó borosüvegek az üvegesbe mennek. Ezzel ugye mindenkinek segítünk. Ökológiai lábnyom, természetvédelem, stb., stb.

1., Give box

A második kerületben – ahol élek- több helyen is találhatunk úgynevezett give box-okat. Ez egy-egy közterületen elhelyezett kis szekrény vagy polcocska. Ide bárki leteheti, amire nincs szüksége, más meg elveheti onnan. Jellemzően egy-két ruhadarabot, élelmiszert, apróságokat érdemes ide kitenni, másnapra garantáltan eltűnik. Természetesen ruhát csak tisztán és jó állapotban, használati tárgyakból csak működőt, élelmiszerből csak nem romlottat illik elajándékozni. A környékünkün a Lövőház utcában és a Margit körúton, az Átrium előtt láttam ilyen “dobozokat”, de biztos sok más ilyen pont van még Budapesten, talán vidéken is. 

lomtalanítás selejtezés gardróbfrissítés adománybolt adománypont hm újrahasznosítas adjkiraly jótekonysag remeny

2., Közösségi adományozó pontok

Ez tulajdonképpen a give box eggyel nagyobb kivitelben. Ide élelmiszert nem, de használati tárgyakat érdemes vinni. Az elvek hasonlóak, mint az előbb, a lépték lehet nagyobb. Ilyen adományozó pont például a Mészáros utcai Ajándékdoboz az I. kerületben.

lomtalanítás selejtezés gardróbfrissítés adománybolt adománypont hm újrahasznosítas adjkiraly jótekonysag remeny
Kép forrása: adoboz.blog.hu

3., Charity shop

A charity shopok olyan üzletek, ahova szintén beviheted a számodra feleslegessé vált dolgaidat. Ők ezt megpróbálják pénzzé tenni, a bevételt és a megmaradt tárgyakat pedig a hajléktalan emberek kapják meg. Én a legutóbbi költözésem alkalmával (ez már kb. 4 éve volt) a Dohány utcai Mozaik Adományboltba vittem be legalább 2 nagy ikeás szatyornyi ruhát meg mütyűrt. Féltem, hogy kihajítanak a sok cuccommal, de teljesen ellentétes volt a reakció. Nagyjából átnézték a pakkot, mindent befogadtak és nagyon hálásan meg is köszönték. Szóval ez abszolút pozitív élmény volt. Elsősorban ruhát, könyveket, konyhai eszközöket érdemes vinni, akár nagyobb mennyiségben is. Persze ide is csak olyat, ami még használható.

lomtalanítás selejtezés gardróbfrissítés adománybolt adománypont hm újrahasznosítas adjkiraly jótekonysag remeny
Kép forrása: http://reseteando.org/

4., H&M recycle

Na jó, na jó, de mi van azokkal a ruhadarabokkal, amik szakadtak, bolyhosak vagy valami miatt nem tartod alkalmasnak arra, hogy felajánld másoknak a fenti megoldásokkal? Erre az esetre ott a H&M, ahova bármilyen márkájú és állapotú ruhát bevihetsz és bedobhatod a recycle dobozba. Ők az anyagot újrahasznosítják, te pedig hozzájutsz egy 500 Ft-os vásárlási utalványhoz: win-win helyzet. Én épp most tervezek ide egy kört a 30 napos kihívás kapcsán: olyan babaruhákat szeretnék bevinni, amik már nagyon elhasználódtak vagy annyira nem praktikusak, hogy nem örökíteném tovább őket.

5., Adjkirály

Azért hagytam a végére, mert őket nagyon hangsúlyosan ki akartam emelni. Szerintem egy fantasztikus kezdeményezésről van szó. Tulajdonképpen egy online adománypont ez, a logika hasonló, mint az 1.-2. esetben. Az Adjkirály mégis sokkal komplexebb. Fel tudod ugyanis itt ajánlani a számodra feleslegessé vált dolgokat, viszont konkrét adománykérések közt is tudsz böngészni. Nagyon sok személyes történettel, küzdelemmel, kilátástalansággal lehet itt találkozni, de sok pozitív poszttal is az adományok kapcsán. Az itt regisztrált családoknak személyre szabottan is lehet segíteni, akár két zacskó tésztával vagy tisztítószerekkel. Így akár nem csak a lomtalanítás idején, de egy nagybevásárlás kapcsán is eszedbe juthat ez az oldal. Szintén folyamatban néhány csomag összeállítása, arról még nem tudok beszámolni, mennyire lesz flott a dolog.

lomtalanítás selejtezés gardróbfrissítés adománybolt adománypont hm újrahasznosítas adjkiraly jótekonysag remeny

Tovább

Nem tökéletes, hanem “elég jó” irodákra van szükség

Google-iroda, Facebook HQ. Csúszda, csocsó, akvárium, zenegép. Ez lenne az Y-(Z-alfa-béta) generációs munkavállalók álma?

Erre a kérdésre legalább 5-10 éve HR munkatársak és vállalatvezetők ezrei keresik a válaszokat. És mint sok más szervezeti kérdés esetén, amihez a generációs mítoszok felől közelítenek, itt is gyakran sztereotípiák csapdájába esnek a gyakorlati szakemberek.

 Sokat vitatott téma ugyanis a legfiatalabb munkaerőpiaci generációk bevonzása, motiválása, megtartása. Ennek egyik eszközét pedig egyre inkább a munkahely fizikai környezetének megfelelő kialakításában látják. Példaként pedig sokszor a fényképről oly jól ismert palo alto-i tech cégek csodairodái állnak.

 És itt jön a kulcsszó: fényképről. Egy-egy gondosan megtervezett és kivitelezett hipszteriroda remekül mutat egy Instagram fotón, egy állásinterjúra vagy tárgyalásra érkező is csodálattal lépked a pasztell színű vagy éppen neon feliratos falak között. Aki viszont napi 8-10-12 órát is lehúz ezekben a terekben, már sokszor nem ennyire lelkes. A “tökéletes” irodák sokszor ugyanis csupán egyetlen dologra alkalmatlanok: hogy abban emberek huzamosabb ideig, koncentráltan, hatékonyan dolgozzanak. Mintha ez a tényező egyszerűen elsikkadna, amikor az irodaterek kialakítása a téma.

 Irodaterek már a kora középkorban is léteztek. A mai, modern értelemben vett irodák már a 18. században megjelentek, tömegesen pedig a 20. század közepén terjedtek el világszerte. Azzal azonban csak az elmúlt kb. 20-30 évben kezdett el foglakozni a tudomány, hogy ezek fizikai tulajdonságai, vagy az ott helyet kapó tárgyak mennyire és milyen módon befolyásolják a dolgozókat, és általában a munkavégzést. A munkáltatók, HR szakemberek figyelmének fókuszába pedig talán csak az elmúlt 10 évben került ez a kérdés.

 Sokszor ha a tulajdonos figyel is a szép, igényes munkakörnyezet kialakítására, arra egyfajta plusz szolgáltatásként tekint, amit a munkavállalói számára nyújt. A környezetpszichológiai kutatások eredményei azonban felhívták a figyelmet arra, hogy a munkakörnyezetek helyes kialakítása jóval túlmutat puszta esztétikai kérdéseken. A fizikai elrendezés (például hogy zárt vagy nyitott terű irodában dolgozunk,hol és mekkora ablakok vannak, stb.), illetve a minket körülvevő tárgyak (például személyes tárgyaink léte vagy hiánya) összefüggésbe hozhatóak a hiányzások és a hibázások számával, a teljesítménnyel, a munkavállalói jólléttel, munkavállalói elégedettséggel, szervezeti szinten a a fluktuáció mértékével, így kőkemény gazdasági vonatkozásai is vannak a munkavállaló-munkakörnyezet kölcsönkapcsolatnak.

 A rossz hír viszont az, hogy nincs egy kész recept arra, milyen is egy tudományos értelemben tökéletes irodakörnyezet. Mert hogy ilyen nem is létezik! Nem lehet ugyanis olyan tereket kialakítani, amely egyszer elkészül és mindig mindenki számára ugyanolyan megfelelő, ugyanannyira funkcionális lesz. Különösen igaz ez egy nagy open office-ban, ahol ugyanazt a teret akár több tucat, különböző hőérzetű, személyiségű és eltérő feladatokat ellátó személy használja, hogy csak néhány szempontot említsek. Gyakran látni, hogy a humán oldal, az emberi igények akár hétről hétre, különleges feladatok esetén akár óráról órára változnak, addig a fizikai környezet hosszú évekig stagnál.

 Tuti recept és tökéletes iroda nincs tehát. Arra viszont érdemes törekedni, hogy egy "picture perfect" iroda helyett, követve a legfrissebb kutatásokat, egy "elég jó" környezetet próbáljunk meg a munkahelyünkön kialakítani. És nem pusztán esztétikai –noha az is nagyon fontos-, hanem pszichológiai szempontok alapján is, illetve nem 100%-ban felülről szerveződve, hanem a kollégákkal kooperálva.  A csodált tech cégek titka is inkább lehet ez a fajta nagyobb szervezeti rugalmasság, mint önmagában egy csocsóasztal.

A korábbi írásaim alapján, a teljesség igénye nélkül íme pár tipp:

  1. A fókuszált munkavégzés lehetőségét meg kell teremteni
  2. A megzavarások csökkentése fontos cél edukécióval, térrendezéssel
  3. Fontosak az ablakok, a természetes fény
  4. Rugalmas és szabad térrendezés, avagy lessünk el titkokat a közösségi irodáktól
  5. Az elválasztó falak esetén néhány centi is számíthat
  6. Egyszerűen megfelelő tér kell, minden irodatípusban
  7. Jó, ha az irodában is meg tudjuk teremteni a felfrissülés tereit
  8. A munkavállalói kontroll, a személyre szabhatóság alapvető igény

Képek forrása: dezeen.com, Pinterest

Tovább

amerikában is egyre népszerűbb a mamahotel

Mi történik, ha egy generáció egyidejűleg éli át az évszázad legnagyobb gazdasági mélyrepülését és szabadul fel a gondolat alól, hogy a házasság a legfontosabb dolog, amit az életben csinálni lehet? Ezt a kérdést boncolgatja egy cikkében a New York Magazine.

 A válasz talán nem egetrengetően meglepő: hát nem költözik el otthonról, vagy hosszabb-rövidebb szárnypróbálgatás után visszatalál a mamahotelbe. Mindez pedig már nem egyszerűen egy y-generációs sztereotípia, hanem a statisztikákban is megjelenik.

mamahotel usa gazdasági válság y-generáció

A modern érában először fordul elő Amerikában - ahol a high school után illik lepattani a szülőktől-, hogy a 18-34 éves korosztályban a legtöbben nem a házastársukkal, saját családjukkal, barátaikkal vagy éppen egyedül élnek, hanem a szüleikkel. Az alábbi táblázatban láthatjátok, hogyan alakultak az arányok az elmúlt kb. 140 évben:

mamahotel usa gazdasági válság y-generáció

A PEW Research Center kutatói hangsúlyozzák, a szüleikkel élő fiatalok nem feltétlenül egyedülállók, egyszerűen csak nem engedhetik meg maguknak, hogy elköltözzenek otthonról.

Tovább