Február elején belefogtam a 30 days challenge nevű "játékba" (néhol Minimalism Challenge néven is fut). A kihívás légyege, hogy a hónap minden napján annyi tárgyat selejtezel le vagy dobsz ki a lakásodból, ahanyadika éppen van. Így egy 30 napos hónapban egész pontosan 465 tárgytól fogsz megszabadulni, ha sikerül végigvinni a dolgot. A február persze ilyen szempontból megúszós választás, hiszen a 28 nap csupán 406 tárgyat jelent.
Mivel a környezetünkkel állandó táncban vagyunk, nyilván nem véletlen, hogy mégis éppen most adtam erre a fejem. A 30. születásnapom volt az apropó. Ez a kihívás nyilvánvalóan magával hozza a tisztulást, a frissülést, a rendszerezést, az elengedést is, egy ilyen rituáléra most szükségem volt. És bagatell dolognak tűnik egy beszáradt körömlakkot kidobni az első napon, de egy-két hét elteltével már mélyebbre ás az ember. Akkor már nem lehet csak úgy megúszni. Évek óta a szekrényünkben heverő, hozzánk nőtt, de valójában nem használt tárgyakat is el kell engedni. Eddig viszonylag könnyen ment egyébként a kihívás, a darabszámmal legalábbis nem volt gond. Az időzítéssel annál inkább, szinte soha nem sikerül napról-napra selejtezni. Általában két-három naponta ülök neki a válogatásnak, mondjuk úgy, tömbösítek.
A kis kalandot a közösségi média felületeken is dokumentálom, ennek kapcsán pedig több barátom is érdeklődött, hogyan lehet a selejtezéssel akár másokon is segíteni. Több posztnál jeleztem ugyanis, hogy egy-egy pulóver vagy edény nem a kukában, hanem egy give-boxban landolt. Ebben a bejegyzésben azt szeretném tehát összeszedni, mit is tudtok kezdeni a számotokra már felesleges, de másoknak esetleg nagyon is értékes tárgyaitokkal, hogy azok ne feltétlenül a kuka tetején landoljanak.
0., Legyél szelektív!
Ez annyira alap, de azért mégis itt a helye. Természetesen a leselejtezett újságok a papír szemetesbe, a kidobandó borosüvegek az üvegesbe mennek. Ezzel ugye mindenkinek segítünk. Ökológiai lábnyom, természetvédelem, stb., stb.