Generáció-pszichológia

Hosszabb ideig tartó, megterhelő szellemi munka vagy tanulás következtében idővel

• csökken a koncentráció,
• megnövekszik a hibák száma és
• fokozott ingerlékenység lép fel,

mely alacsonyabb hatékonysághoz és rosszabb teljesítményhez vezet. Ha érezzük magunkon a mentális fáradtság jeleit, érdemes felállni és otthagyni egy időre az irodánkat, hiszen egy új környezetben könnyebben és gyorsabban tudunk regenerálódni. Stephen Kaplan pszichológia professzor eredményei szerint 4 ismérve van a szellemi felfrissülés szempontjából ideális környezetnek, melyből visszatérve újult erővel vethetjük bele magunkat ismét a munkába.

1., "Being away":

A frissítő környezet fizikailag és mentálisan is távol esik az eddig végzett tevékenységtől. Azaz mindenképp helyváltoztatással érjük el, hogy aztán ott az eddigiekhez képest valami teljesen mással tudjunk foglalkozni.

A Google szingapúri irodája

Forrás: http://bit.ly/Jxs1uY

Ha a Higgs-bozon elmagyarázható egy képregényben, akkor nincs az a tudományos eredmény, amelyet ne lehetne érthetően és érdekesen tálalni a nyilvánosság számára. A tudományos munkák színes prezentálása pedig nem csak a magazinok dolga. Már csak azért sem, mert az aktualitások nagyrészt nem is jutnak el ezekhez a médiumokhoz. A legjobb "közvetítők" sok esetben maguk a tudósok lehetnének, hiszen ahogy a mondás tartja, aki nem tudja elmagyarázni mivel foglalkozik, valójában maga sem érti.

Forrás: Jorge Cham, The Science Gap, TEDxUCLA

A munkavállalók 49%-a mindig ugyanabból a bögréből issza a teát a munkahelyén. Kb. ugyanennyien mindig ugyanazt a mosdót választják az irodaház kínálatából, a kedvencükre még várni is hajlandóak. A dolgozók 75%-a ráírja a nevét valamely használati tárgyra, de általánosságban a 90% tesz valamit, amivel megpróbálja személyessé tenni munkahelyi környezetét.

Az effajta tevékenységek a humán territoriális viselkedések sorába tartoznak, mert bizony nem csak az állatok jelölik meg a területüket, hanem az emberek is. Tesszük ezt a buszon, az étteremben, otthon és a munkahelyünkön is. A kérdés az, erre mennyiben bátorítanak minket és milyen lehetőségeink vannak. Az emberi territoriális viselkedés rengeteg formában megnyilvánulhat: egy graffiti, egy konferencián minden szünet után ugyanazon szék kiválasztása, egy széktámlán hagyott kabát, de egy feldíszített karácsonyfa vagy egy ajtóra szerelt zár mögött is a pszichofizikai határok kijelölésének motivációja húzódik meg.

A humán territoriális viselkedés négy fajtáját szokták elkülöníteni, a kontroll-orientált megjelölést, az identitás-orientált megjelölést/perszonalizációt, a megelőző védekezést és a reaktív védekezést.

A kontroll-orientált megjelölés annyit tesz, hogy kijelöljük a territóriumunk határait, ezzel kommunikáljuk a "pszichológiai tulajdonunkat". Mindez segít a környezet szervezésében és kifejezi a saját helyre való igényünket. A munkahelyen például így, néhány növény elhelyezésével:

A perszonalizáció, azaz a személyessé tétel pedig szándékolt dekorálás vagy tárgyak helyének módosítása annak érdekében, hogy az kifejezzük személyiségünket, identitásunkat mások felé. Munkahelyi környezetben első sorban ezt a két típust szokták vizsgálni.

A big data korszakban egészen szürreális, hogy még mindig kérdőíves kutatásokkal mérjük például a netezési szokásokat vagy bizonyos társas attitűdöket. Tesszük ezt persze azért, mert a világon ugyan már mindenről létezik adat, ami egy társadalomtudóst érdekelhet, de legnagyobb része csak a Microsoft vagy a Google illetékesei számára hozzáférhető. Legalább a felhasználói élmény szintjén élvezhetjük ugyan annak előnyét, hogy milliónyi kilobyte-ot tárolnak rólunk (:D), a társadalomtudományokban igazi paradigmaváltást (és számos új etikai kérdést) jelentene az ezekhez való hozzáférés.

Mentális térképek

A városi környezetek kutatásában a mentális térképek vizsgálata általában egy fő fókuszpont. A mentális térkép a fejünkben kialakult kép a városról, a fizikai környezet és a benne élő emberek szubjektív leképeződése, melynek olykor egyáltalán nincsenek térképszerű jellegzetességei. Akkor "jó" egy város, ha képesek vagyunk róla egy egységes reprezentációt kialakítani. Ennek az átláthatóságnak mentálhigiénés szerepe is van, hiszen egy városlakó számára fontos, hogy egészként legyen képes megélni a települést, ahol él, és tudjon benne magabiztosan tájékozódni. Másfelől identitásképző is, a közös szimbólumok és tudásrendszer erősítik az összetartozás érzését az ott élőkben. Ha azt mondom, "Moszkva-tér", nagyjából minden budapestinek ugyanaz jut eszébe. Az óra, villamosok, árusok, tömeg, a kult film és persze néhány saját élmény, noha ilyen nevű köztér már nem is létezik a fővárosban.

A mentális térképek vizsgálata nem újkeletű téma, ahogyan azt az alábbi, '76-os New Yorker címlap is jelzi. A közösségi média platformokról származó adattenger azonban egy egészen új korszakot nyithatna ennek a kérdésnek a vizsgálatában is.

Egy a London University College által lefolytatott 2008-as kutatásban a Google-generáció (innentől GG, vagy Z-egenráció) információszerzéssel kapcsolatos magatartását térképezték fel, azzal a szándékkal, hogy a jövő kutatóinak információkeresési stratégiáiról tudjanak meg többet. A tanulmány nagy erénye, hogy igyekszik a generációspecifikus jellemzőket élesen elválasztani az életkor-specifikus jelenségektől illetve az egész társadalomban általánosan megfigyelhető tendenciáktól.

A kutatók szerint, ahogyan a GG az iskolai feladataihoz vagy bármilyen őt érdeklő kérdésekhez információt gyűjt, befolyással lehet arra, hogy később oktatóként vagy kutatóként hogyan közelít majd egy-egy tudományos problémához. A cikk egyik kérdése például az, milyen lesz az információs környezetünk 2017-ben, amikorra ezek a fiatalok pozícióba kerülnek. A tanulmány egyébként teljes hosszában jól követhető, kérdés-válasz logika mentén halad és klasszikus generációs mítoszokat is körüljár. Akit részleteiben érdekelnek az eredmények itt továbbolvashat.

A blogra a Google-generációs "fun fact gyűjteményből" hoztam párat:

1., A GG képeket preferál a szöveg helyett.

Tulajdonképpen igaz, de a szöveges tartalmak sem szorulnak teljesen háttérbe. A technológia fejlődésével és az eszközök árának csökkenésével azonban arra lehet számítani, hogy idővel a videós tartalmak vehetik át a szövegek helyét, különösen közösségi hálós kontextusban.