Generáció-pszichológia

Mi történik, ha egy generáció egyidejűleg éli át az évszázad legnagyobb gazdasági mélyrepülését és szabadul fel a gondolat alól, hogy a házasság a legfontosabb dolog, amit az életben csinálni lehet? Ezt a kérdést boncolgatja egy cikkében a New York Magazine.

A válasz talán nem egetrengetően meglepő: hát nem költözik el otthonról, vagy hosszabb-rövidebb szárnypróbálgatás után visszatalál a mamahotelbe. Mindez pedig már nem egyszerűen egy y-generációs sztereotípia, hanem a statisztikákban is megjelenik.

Tette fel a kérdést Woody Coley a workdesign.com oldalon megjelent cikkében. A munkahelyek fizikai kialakítását illetően ugyanis már itthon is megfigyelhető az Y-generáció hatása, az újonnan kialakított irodákban már a legtöbb cégnél megjelenik szempontként a legfiatalabb és sok szektorban a legnagyobb tömeget jelentő populáció kiszolgálása. Ahogyan a szerző fogalmaz, a faltól falig tartó tapéták és a merev vállalati miliők ideje lejárt. Az elmúlt évtizedek trendjét Coley szerint a durva deszka padlók, a kényelmes, nyitott terek és a hatalmas, kvalifikált szakáccsal "felszerelt" konyhák fogják felváltani, de az öltöny és a nyakkendő is sok iparágból végleg kiszorulhat. Mindezt eddig is tudtuk és láttuk, az USA-ban azonban további érdekes folyamatok is beindultak. A tengerentúlon ugyanis nem csak az irodai környezetek kialakításában figyelhetünk meg markáns változásokat, hanem a tekintetben is, hogy a pénzemberek mely városokat választják vállalkozásaik székhelyéül.

A múlt és a jövő design-ja

Rájöttek ugyanis a szponzorok, hogy nem saját igényeik és pénztársáik mentén kell gondolkodniuk. Az Y-generáció tagjai ugyanis a fizetésüket inkább költik élményekre, mintsem baromi drága albérletre, ezért nem biztos, hogy a legnagyobb metropoliszok jelentik a tökéletes székhelyet egy frissen induló középvállalkozás számára. Kétségtelen, hogy Manhattan vagy Los Angeles közelsége rendkívül csábító, és tény, hogy még mindig Brooklyn, Palo Alto vagy Boston számítanak a legmenőbb környékeknek, ami a munkavállalást illeti.

„Everything is very open, no one has an office here, not even Mark!” – halljuk az Index által forgatott Facebook-túravideó legelején.

Nyitottság és átláthatóság jellemzi a nagy és sikeres start upokat mind a szervezeti kultúra, mint az azt befogadó fizikai tér tekintetében, ezek a cégek pedig rendre elsőként is végeznek a „világ legjobb munkahelyei” versenyeken.

A start upok főhadiszállásai azonban környezetpszichológiai szempontból rendkívül érdekesek. A munkahelyeket vizsgáló tanulmányok nagy része ugyanis arról számol be, hogy a nyitott terű irodákban dolgozók elégedettsége és teljesítménye alacsonyabb, egészségi állapota pedig rosszabb a zárt terű irodákban dolgozókénál. Ennek okaként elsősorban a magasabb zajszintet, az ebből adódó koncentrálási nehézségeket, valamint a privát szféra kontrollálhatóságának alacsony szintjét nevezik meg a kutatók. A Facebook, a Google vagy éppen a Prezi sikerei és gigantikus méretű open office komplexumai első ránézésre tehát összeegyeztethetetlennek tűnnek ezzel a tendenciával. Hogy is van ez? Az emberek utálnak nyitott terű irodákban dolgozni, huszonévesek millióinak álommunkahelyei mégis ilyenek.  

Google iroda:

A Prezi budapesti irodája:

A doktori kutatásomban azt vizsgálom majd, hogy az elvégzendő munka jellege és a dolgozó generációs hovatartozása mennyiben befolyásolja a tér és a teljesítmény viszonyát. 

Fontos lehet elkülöníteni, hogy az irodai környezet monoton, rutinszerű vagy kreatív, interaktív feladatok ellátására hivatott, noha a gyakorlatban ezek a típusú tevékenységek általában nem válnak el élesen, gondoljunk akár egy multinacionális vállalatra (a marketing stratégia kidolgozása vs. adminisztratív feladatok), akár egy középiskolára (tanítás vs. teszt feladatok javítása). Annyi azonban biztosnak tűnik, hogy a teljesen zaj-és ingermentes környezet inkább visszaveti a teljesítményt, különösen az alkotó munkához minimális környezeti kihívásra (képekre, színekre, hangokra) ugyanis szükség van.

Az eddigi környezetpszichológiai vizsgálatok generációs összehasonlításokra jellemzően nem tértek ki. Kimutatták azonban, hogy mi, Y-ok, az idősebb korosztályhoz képest nyitottabbak vagyunk a csoportmunkára, a rugalmas munkafeltételeket pedig fontosabbnak tartjuk, mint korábban bárki. Szocializációnk okán kognitív funkcióink is átalakultak. Az okostelefon-kultúrában máshogy és másra kell emlékeznünk egészen fiatal korunktól kezdve, a nethasználat pedig olvasási és tanulási szokásainkban hagyott mély nyomott. Azt feltételezem, hogy mindezek befolyással lehetnek a fizikai térrel kapcsolatos preferenciáikra is.

Annyi szinte biztosnak tűnik, hogy pozícióra és generációra való tekintet nélkül az elvonulás, a pár perces magány, a másokkal való érintkezés szabályozásának lehetősége alapvető feltétele a munkahelyi elégedettségnek. A Prezi, a Google vagy a Facebook éppen e tekintetben veri kenterbe a világ munkahelyeit. Némi túlzással élve mindenki ott, akkor és úgy dolgozik, ahogy éppen jól esik neki, kizárólag a munka minőségét kérik számon az alkalmazottakon. Valószínűleg e bizalom, és az erre való szervezeti és fizikai berendezkedés miatt szeretnénk oly sokan ezeknél a cégeknél egyszer munkába állni.

Google iroda:

: