A big data korszakban egészen szürreális, hogy még mindig kérdőíves kutatásokkal mérjük például a netezési szokásokat vagy bizonyos társas attitűdöket. Tesszük ezt persze azért, mert a világon ugyan már mindenről létezik adat, ami egy társadalomtudóst érdekelhet, de legnagyobb része csak a Microsoft vagy a Google illetékesei számára hozzáférhető. Legalább a felhasználói élmény szintjén élvezhetjük ugyan annak előnyét, hogy milliónyi kilobyte-ot tárolnak rólunk (:D), a társadalomtudományokban igazi paradigmaváltást (és számos új etikai kérdést) jelentene az ezekhez való hozzáférés.
Mentális térképek
A városi környezetek kutatásában a mentális térképek vizsgálata általában egy fő fókuszpont. A mentális térkép a fejünkben kialakult kép a városról, a fizikai környezet és a benne élő emberek szubjektív leképeződése, melynek olykor egyáltalán nincsenek térképszerű jellegzetességei. Akkor "jó" egy város, ha képesek vagyunk róla egy egységes reprezentációt kialakítani. Ennek az átláthatóságnak mentálhigiénés szerepe is van, hiszen egy városlakó számára fontos, hogy egészként legyen képes megélni a települést, ahol él, és tudjon benne magabiztosan tájékozódni. Másfelől identitásképző is, a közös szimbólumok és tudásrendszer erősítik az összetartozás érzését az ott élőkben. Ha azt mondom, "Moszkva-tér", nagyjából minden budapestinek ugyanaz jut eszébe. Az óra, villamosok, árusok, tömeg, a kult film és persze néhány saját élmény, noha ilyen nevű köztér már nem is létezik a fővárosban.
A mentális térképek vizsgálata nem újkeletű téma, ahogyan azt az alábbi, '76-os New Yorker címlap is jelzi. A közösségi média platformokról származó adattenger azonban egy egészen új korszakot nyithatna ennek a kérdésnek a vizsgálatában is.
