Egy a London University College által lefolytatott 2008-as kutatásban a Google-generáció (innentől GG, vagy Z-egenráció) információszerzéssel kapcsolatos magatartását térképezték fel, azzal a szándékkal, hogy a jövő kutatóinak információkeresési stratégiáiról tudjanak meg többet. A tanulmány nagy erénye, hogy igyekszik a generációspecifikus jellemzőket élesen elválasztani az életkor-specifikus jelenségektől illetve az egész társadalomban általánosan megfigyelhető tendenciáktól.
A kutatók szerint, ahogyan a GG az iskolai feladataihoz vagy bármilyen őt érdeklő kérdésekhez információt gyűjt, befolyással lehet arra, hogy később oktatóként vagy kutatóként hogyan közelít majd egy-egy tudományos problémához. A cikk egyik kérdése például az, milyen lesz az információs környezetünk 2017-ben, amikorra ezek a fiatalok pozícióba kerülnek. A tanulmány egyébként teljes hosszában jól követhető, kérdés-válasz logika mentén halad és klasszikus generációs mítoszokat is körüljár. Akit részleteiben érdekelnek az eredmények itt továbbolvashat.
A blogra a Google-generációs "fun fact gyűjteményből” hoztam párat:
1., A GG képeket preferál a szöveg helyett.
Tulajdonképpen igaz, de a szöveges tartalmak sem szorulnak teljesen háttérbe. A technológia fejlődésével és az eszközök árának csökkenésével azonban arra lehet számítani, hogy idővel a videós tartalmak vehetik át a szövegek helyét, különösen közösségi hálós kontextusban.
2., Nem tolerálják, ha egy információhoz nem tudnak azonnal hozzájutni.
Legalábbis nehezen, de ez például egyike azon jellemzőknek, amely egyáltalán nem generációspecifikus. Nincs semmilyen bizonyíték arra, hogy a fiatalok türelmetlenebbek lennének. Egy fontos szempont mentén lehet eltérést felfedezni. Míg az idősebbeknek vannak emlékei a digitális média előtti időkből (mely talán enyhítheti ezt a türelmetlenséget), addig a GG-nek nincsenek.
3., A kortársaikat hitelesebb információforrásnak tartják a tekintélyszemélyeknél.
Általánosságban nem igaz. Középiskolásoknál azt találták, hogy a tanároktól, a rokonoktól vagy a tankönyvből szerzett információt általában relevánsabbnak értékelték a neten találtakhoz képest. A kérdés nem feltétlenül generáció, hanem életkorspecifikus, a lázadó tinédzseri magatartással szorosabb összefüggést mutat.
4., Késztetést éreznek a folytonos online jelenlétre.
Szintén nem generációspecifikus jelenség. Azt találták, hogy a 65 év felettiek átlagosan heti négy órával többet neteznek, mint a 18-24 közötti korosztály. A kutatók szerint a kérdést sokkal inkább meghatározza a személyiség vagy a családi háttér, mint a generációs hovatartozás.
5., Próba-szerencse alapon szedik fel a számítógépes skilleket.
Nem igaz. Népszerű elgondolás, hogy míg a tizenévesek addig nyomkodnak egy új eszközt, amíg rá nem jönnek, hogyan kell kezelni azt és kinevetik a használati utasítást böngésző szüleiket. A tanulmány pontosan ellenkező eredményről számol be.
6., Ők a „copy-paste” generáció.
Ebben lehet igazság. A szerzők nem hivatkoznak empirikus-kutatási eredményekre, de anekdotikus bizonyítékok alapján úgy gondolják, a plagizálás valódi issue lesz az információhoz világ életében rendkívül könnyen hozzáférő generáció számára.
7., A gyors információt, a könnyen emészthető tartalmakat preferálják a hosszú, lineáris szövegekkel szemben.
Igen. Úgy, mint minden más korosztály, az iskolásoktól az egyetemi professzorokig.
8., Kiválóan kutatják fel az információt.
Ahogyan a szerző fogalmaz, ez egy veszélyes tévhit, a digitális írástudás és az információs írástudás ugyanis nem jár kéz a kézben. Az elmúlt 25 év szakirodalma azt támasztja alá, hogy a fiatalok információkereső skilljei nem fejlődtek együtt a digitális íráskészéggel.
9., Azt gondolják, minden megtalálható a neten.
Kimondottan erre a kérdésre fókuszálva még nem születtek kutatások, így a választ sem tudjuk. A fiatalok jelentős százalékára azonban igaz lehet az állítás.
10., Nem tisztelik a szellemi tulajdont.
Ez csak részben igaz. Kimutatták ugyanis, hogy mind a felnőtt populáció, mind a 12-15 éves korosztály tisztában van a szellemi tulajdon védelmével kapcsolatos szabályokkal és érti is azokat. A tekintetben viszont már nagy az eltérés a generációk között, hogy a fiatalok túl szigorúnak és igazságtalannak tartják a szerzői jogi szabályozásokat. A kutatók elsősorban az online foylóiratok és könyvtárak kérdése kapcsán volt kíváncsi a fiatalok véleményére.
Google-generáció alatt azokat az embereket értik a szerzők, akik ’93 után születtek, tehát már egy internet dominálta világban nőttek fel. A hazai irodalomban általában Z-generációként utalunk rájuk. A cikk szerzői ezzel együtt a konklúziók taglalásánál kitérnek arra, hogy a „Google-generáció” kifejezés használata inkább a sztereotípiákat tartja fenn, mintsem a tendenciák megértését segíti. Igaz ugyan, hogy a netvilág első "anyanyelvi szintű" használói az Y és a Z generáció tagjai voltak, de napjainkra az idősebbek is felzárkóztak melléjük, a szakirodalom gyakran Silver Surfersként is utal rájuk.
