Én speciel biztosan nem, vágom rá egyből. Aztán bevillan, hogy a hálószobánk közepén van a dolgozóasztalom, ami mellett az otthoni időm nem elhanyagolható százalékát töltöm: készülök az óráimra, cikket írok, blogolok, tanulok… Szóval talán mégis, de legalábbis nem határozottan nem.
A témát egyébként egy tervezőkből, ügyvezetőkből és fejlesztőkből álló csapat is megvitatta egy kerekasztal beszélgetés keretében még januárban a Tyson Cornerben, a Work Design Magazine pedig beszámolt róla. Az otthon és a munkahely közötti határvonal mára szinte teljesen elmosódott - hangzik a klasszikus felütés. A kapcsolódó kérdések azonban már sokkal újszerűbbek, például hogy a lakossági tervezés milyen hatással lehet a munkahelyi környezetek kialakítására. A legmeglepőbb mégis az egész beszélgetés egyik konklúziója: egyáltalán nincs ezzel az összemosódással baj. Én ezt talán most először láttam így leírva, általában jajveszékelés lengi körül a hasonló témájú cikkeket, szakmai rendezvényeket.
Az egyik résztvevő Kamran Arshad, a Coalesse designere volt, aki egyből leszögezte: szerinte egyáltalán nem cél, hogy az a bizonyos elválasztó vonal annyira éles legyen a különböző funkciójú terek között. Azzal érvelt, hogy fiatalok és idősebbek ezrei, tízezrei imádnak kávézókban vagy hotelek előterében, nem kifejezetten munkavégzésre kialakított helyeken dolgozni, erre az egyik legüdítőbb példa a new yorki-i ACE Hotel "közösségi irodatere". Ezeken a helyeken a berendezés vagy a megvilágítás ugyan nem éppen tökéletes: görnyedünk, hunyorgunk, fészkelődünk, zaj van, mégis valamiért szeretjük. Arshad azt mondja, hogy a fizikai diszkomfort érzést ugyanis felülírja a „tér érzésének élménye” (feel of the space). A tökéletes ergonómiai kialakítás helyett előtérbe helyezzük a tágas, érdekes terekben történő munkavégzést, ha megvan a választási lehetőségünk: ezt a jelenséget nevezi érzelmi ergonómiának. Az embereknek a vibrálásra, a kultúrára is szüksége van munka közben - mondja, még ha ez egy sörpad mellett történő klaviatúra pötyögéssel jár is együtt. Arshad szerint a digitális kommunikáció világában inspirálóvá kell tenni a munkatereket, ahova szívesen járnak be a kollégák, hiszen a munka maga már sokszor nem köti őket az irodai íróasztalokhoz. A tervező szerint az sem cél azonban, hogy a munkahely egy játszótérre hasonlítson, ezen kijelentésével valószínűleg például a Google irodák Disney Land szerű kialakítását kritizálja.
ACE Hotel, New York
Egy másik izgalmas felvetést Ruth Jansson, a belsőépítészeti megoldásokkal foglalkozó Leo a Daly vezetője fogalmaz meg. Szerinte az otthoni és az irodai terek nem csak úgy mosódhatnak össze, ha az otthonunk bizonyos részeit - kényszerből vagy önszántunkból- munkavégzésre rendezzük be. Érdemes a munkahelyi környezetünket is otthonossá, akár az otthonihoz hasonlóvává tenni. Mindez ugyanis javíthatja a közérzetünket. Segíthet megküzdeni a munkahelyi nehézségekkel és a stresszel, ha van egy kuckó, ami megnyugtat és ahova visszavonulhatunk például egy intenzív megbeszélésről.
Forrás: http://www.domainehome.com/how-to-decorate-office-meredith-heron-design
A kerekasztal résztvevői ezzel együtt állítják: egyáltalán nem cél, hogy hosszú távon visszatérjünk a zárt terű irodai designok egyeduralmához. A szakértők azt hangsúlyozták, valószínűleg a nyílt és a zárt tér között kell megtalálni a kompromisszumot az irodaterek kialakításakor. A különböző designok ötvözése, az eltérő funkciókhoz és munkafázisokhoz passzoló tértípusok elérhetővé tétele jelenti a jövő irodáját. Mindez megspékelve a személyre szabhatóság lehetőségével valamint tágas és érdekes terek kialakításával. A környezetpszichológia felől érkező kutatási eredmények alapján is egyébként ez az irány tűnik üdvözítőnek a jövőben.
