A kérdés egyre fontosabbá válik, hiszen a mobil eszközöknek köszönhetően egyre többen hagyják el kényszerből vagy önszántukból az irodaépületet a munkaidő idejére. Vagy ha maradnak, egyre több cégnél kell osztozkodni a munkaállomásokon. Fontos lenne tudni tehát, hogy ezen alternatív környezeti feltételek hogyan befolyásolják például a hatékonyságot, a stressz-szintet vagy éppen a kommunikációt. Sajnos azonban rendkívül kevés jó színvonalú, szisztematikus kutatás született eddig, az eddigi legalaposabb összefoglaló tanulmány pedig már 12 éves. Mindenestre íme, hogy miket tudunk:
Home office: Nagyobb autonómia, de több túlóra?
A távmunka vagy a kifejezetten otthoni munkavégzés egyre több iparágban, a legtöbb irodai munkakörben lehetővé vált napjainkra, amely például a kis falvakban élők vagy a kisgyerekes anyukák számára sokszor a munkavállalás egyetlen lehetséges formáját jelenti. Ma már az is egyre gyakoribb jelenség, hogy havi néhány nap home office lehetőséget biztosítanak mindenkinek a munkáltatók, amivel rendre élni is szoktak az alkalmazottak. Az otthoni munkavégzés pozitívumai közt szokták emlegetni a nagyobb rugalmasságot és autonómiát, és hogy a munkavállaló rengeteg időt spórol meg ezzel. Ami aztán sokszor el is úszik, negatívumként ugyanis pont a lazább munkarendet, az időbeli megcsúszás lehetőségét szokták emlegetni, illetve az esetleg felmerülő kommunikációs és bizalmi problémákat. No de mivel kapcsolatban találtak ehhez képest bizonyítékot? Sikerült igazolni, hogy az otthoni munkavégzés nagyobb autonómia érzéssel jár az irodai munkavégzéshez képest, azaz a munkaválló jobban kontrollálhatja a munkavégzés módját és idejét. Ez pedig bizonyítottan számos mentálhigiénés változóval is kapcsolatba hozható, úgy mint az alacsonyabb stressz szint vagy a magasabb jóllét. Ezzel együtt távmunka kapcsán sikerült bizonyítani, hogy általában gyakoribb a túlóra, és a munka végeztével az adrenalin-szint lassabban áll vissza a nyugalmi szintre, mint az irodai dolgozók esetén.
Környezetpszichológiai aspektusból mind a kettő jól magyarázható. A túlórát okozhatja pusztán a tény, hogy a munkavégzés az otthon terében történik, a minket körülvevő emberek és tárgyak puszta jelenléte is olyan cselekvésre ösztönöznek minket, amelyek nem a feladatainkkal kapcsolatosak. Erre jelenthet egyfajta megoldást, ha az otthon terében is megpróbálunk a munkavégzésre hangolódó forgatókönyveket kialakítani. Csak hogy egy banális példát említsek, mielőtt hozzákezdünk, elrendezzük a környezetet magunk körül, felöltözünk “utcai ruhába”, lefőzünk magunknak egy kávét vagy egy teát és csak utána látunk neki a feladatainknak. És természetesen mindez igaz a munkaidő végén is, és ezzel el is érkeztünk az adrenalin-szint helyreállásának kérdéséhez. Ahhoz, hogy aznapra le tudjuk tenni a feladatainkat, apró kis rituálékat érdemes magunknak kialakítani: például eltesszük a laptopot a fiókba, rendet teszünk az asztalon, kilépünk egy fél órára a lakásból. Azt a fajta átzsilipelést ugyanis, amit például a munkába való bejutás és hazajutás jelent, nem tudjuk megspórolni, érdemes azt valahogyan helyettesíteni, hogy tudjuk tartani a határokat munkaidő és szabadidő, illetve otthon és “munkahely” között. Fontos azonban, hogy ezek a rutinok hasonlóak legyenek minden nap, és ne váljanak több órás üres szüttyögéssé, mielőtt nekilátunk dolgozni.
Shared desk: vannak a rendszernek előnyei a munkaválallói oldalon is?
Az egyre népszerűbb, havi pár napos home office lehetőséggel az irodák kihasználtsága drasztikusan lecsökkent, ez különösen hatalmas multicégeknél igazán szembetűnő, ahol egy pénteki napon konganak az ürességtől az open-office-ok. Így a home office népszerűvé válásával párhuzamosan megjelent a shared desk műfaja is, azaz a munkaállomás megosztásának rendszere. Ez annyit tesz, hogy nem annyi munkaállomás van egy irodaépületben, ahány munkavállaló, hanem kb. annyi, ahányan egyidőben a munkahelyen tartózkodnak, így praktikusan senkinek nincs sajátja. Jobb esetben online foglalási rendszer is párosul a shared desk rendszerhez, azaz a munkavállaló előre lestoppolhat magának egy helyet aznapra, kevésbé szerencsés esetben helyszíni szabadrablással jutnak asztalhoz a munkavállalók reggelente. A shared desk egyértelmű előnye a munkáltatói oldalon a költségcsökkentés, a legnagyobb potenciális hátránya viszont a munkavállalói oldalon jelentkezik. Nevezetesen, hogy a saját hely érzése, a személyre szabás lehetősége részben vagy teljesen elveszhet, ami pszichológiailag egy rendkívül nagy veszteség, érdemes azt valahogyan ellensúlyozni. Az osztott munkaállomásos rendszert is vizsgálták a klasszikus irodaterekkel összehasonlítva, de ebben a témában még kevesebbet tudunk, mint a home office esetén. Pusztán egyetlen területen tudtak hatást kimutatni a szerzők, mégpedig, hogy a shared desk esetén jobb volt a kommunikáció a kollégák között. Ennek egyfajta magyarázata lehet, hogy ebben a rendszerben gyakrabban kell interakcióba lépniük a használóknak olyanokkal is, akikkel egyébként nincsenek közös feladataik, illetve előfordulhat, hogy minden nap más ül a szomszéd asztalnál. A shared desk megoldás hatásai azonban szinte egyáltalán nincsenek még feltérképezve, noha sztereotípiák és hipotézisek élnek a rendszerrel kapcsolatban az emberek fejében. Sokan, mint általában az ismeretlentől, inkább tartanak ettől a műfajtól. A jövőbeni kutatások feladata lesz ezen félelmek eloszlatása, vagy negatív tapasztalatok esetén jó gyakorlatok megfogalmazása.
Felhasznált irodalom: De Croon, E. et al. (2005): Tehe effect of office concepts on worker health and performance: a systematic review of literature, Ergonomics, Vol. 48, No. 2, 119-134
