Ha tetszett, kövess Facebookon!

Követők

bardóczi ákos Frankó Luca tafofob eco

Ablakkal az elégedettebb munkavállalókért

A nyitott terű irodákat általánosságban kevésbé szeretik a munkavállalók. Pont ezért fontosak azok a tanulmányok, melyekből kiderül, hogyan lehet mégis jobbá és szerethetőbbé tenni azokat. 

Egy török kutatásban egy irodaház ugyanazon oldalán és emeletén lévő, két hasonló felépítésű irodát vizsgáltak. Mindkét irodára igaz, hogy a munkavállalók fele közvetlenül az ablak, a másik fele pedig a folyosó mellett ül, az alábbi elrendezésben:

nyitott terű iroda ablak válaszfal munkahelyi elégedettség környezetpszichológia

Mindkét iroda "fülkés" szerkezetű, viszont míg az egyikben 1,2 m, a másikban 1,4 m magas elválasztó fal szeparálja el egymástól a kollégákat. Az alapvető különbség, hogy míg egy 1,4 m-es fülkékben egy átlagos testméretű, ülő ember nem látszik, addig az alacsonyabb válaszfal esetén igen.

nyitott terű iroda ablak válaszfal munkahelyi elégedettség környezetpszichológia

 A kutatás során mindkét iroda munkavállalóit arról kérdezték, mennyire elégedettek az épülettel, amelyben dolgoznak, az iroda megvilágításával, a munkahelyi magánszférájukkal vagy általában a munkakörnyezetük minőségével. Azt találták, hogy minden szempontból az ablak mellett ülő, magasabb válaszfallal rendelkező dolgozók voltak elégedettebbek nemre, beosztásra vagy fizetésre való tekintet nélkül.

A rövid tanulság tehát a nyitott terű fülkés irodákról: a közvetlen kilátás és az a plusz 20 cm válaszfal nem csupán egyszerű extrát jelent, hanem egy teljesen más minőségű munkavégzés lehetőségét. 

 nyitott terű iroda ablak válaszfal munkahelyi elégedettség környezetpszichológia

Forrás: Kemal Yildirima,, Aysu Akalin-Baskayab, Mine Celebia (2007): The effects of window proximity, partition height, and gender on perceptions of open-plan offices, Journal of Environmental Psychology, 27, 154-165

Tovább

A meghatározó évtized

Dr. Meg Jay könyve, a „The Defining Decade” idén az egyik legmeghatározóbb olvasmányélményem volt. 2012-ben jelent meg Amerikában, nem sokkal később pedig valamelyik hazai női magazin hasábjain olvastam róla először. A könyv nyomán íródott cikk azt taglalta, hogy akármennyire is szívesen gondolják azt korunk fiataljai, a 30 egyáltalán nem az új 20. A húszas évek jelentik a kritikus periódust a karrier vagy a családalapítás szempontjából, olyan ez, mint az első 5 év a nyelvtanulás tekintetében. Akkor az a cikk nagyon megfogott, egyrészt mivel magam is a húszas éveimet taposom, másrészt mert kutatási szempontból is érdekelnek a generációs kérdések. Egy a témára fogékony barátnőmnek írtam is egy e-mailt, hogy vegye meg a lapot, jót el is diskuráltunk a témáról. Majd két évig nem hallottam a szerzőről....

TED y generacio meg jay 30 az új 20 the defining decade

Idén nyáron eljutottam New York-ba és az NYU könyvesboltjába, ahol az egyik polcról visszaköszönt a „The Defining Decade”. Megvettem, és már a repülőúton hazafelé elkezdtem olvasni. Alig tudtam letenni, kellően szakmai és kellően olvasmányos, remek könyv. Jó szokásomhoz híven el is kezdtem kijegyzetelni a lényeget, mert tudtam, hogy Meg Jay gondolatait még terjeszteni fogom itt-ott. Nyáron tartottam is egy kolléganőmmel egy karriermenedzsment tréninget, ahova be is csempésztem néhány érdekességet. Nemrég pedig belefutottam Meg Jay TED előadásába is:14 percbe sűrítette és tovább csupaszította a mondanivalóját. 

 

De röviden, miről is szól a könyv és miért volt ilyen meghatározó. Jay klinikai pszichológus és kutató, huszonévesek tanácsadására specializálódott gyakorlati és elméleti szakember. A könyvében tulajdonképpen egy az orrunk előtt lévő ellentmondást hangosít ki. A mai huszonéves (amerikaiak) nagy része azt érzi, hogy bőven van még ideje elkezdeni komolyan venni saját magát és az életét, belefér egy sehova sem vezető párkapcsolat vagy egy csapos munkában ragadás 3 diplomával. Hiszen ma már minden később történik. Később költözünk el otthonról, kezdünk el dolgozni, házasodunk meg vagy vállalunk gyereket, de később is halunk meg. Azt érezhetjük, mi huszonévesek, hogy időnk az van bőven. Előbb jön egy jó kapunyitási pánik vagy identitáskrízis, minthogy letettünk volna valamit az asztalra. Pontosan azért, mert a millió választási lehetőség illúzióját sulykolják belénk, és talán sokan emiatt nem mernek elindulni egy konkrét irányba. A könyv tele van a pszichológusnő pácienseinek rendkívül szemléletes metaforáival. Egy férfi kliens például úgy érzi, olyan mintha az óceán közepére dobták volna. Bármerre elindulhat, úszni is tud, de nem látja, merre érhet partot. Jay pontosan azt hangsúlyozza, hogy a bizonytalanság ellenére valamerre mégis el kell indulni, még ha vakon is. Mert ha elindulunk, egy-egy találkozás, könyv vagy beszélgetés olyan AHA-élményt okozhat, ami pályára állít minket. Identitáskrízisek helyett pedig identitástőkét kell gyűjteni. Ez személyes vagyonunk, tudásunk, minden olyan dolog, amiben elég jók vagyunk vagy elég régóta csináljuk. Ebbe a gyűjtögetésbe beleférnek persze a rossz döntések, a tévutak és az alulfoglalkoztatottság is, ha az vezet valami nekünk megfelelő irányba. 

TED y generacio meg jay 30 az új 20 the defining decade

Huszonvalahány évesen "egyszerű" azt mondani, hogy gáz a párkapcsolatom, de nem szakítok, mert ez úgysem számít. Gáz a munkám, de nem hagyom ott, mert ez úgysem számít. Nem hozzá fogok férjhez menni, és nem ezt fogom csinálni egész életemben. Majd 30 fölött komolyan játszom. 

Jay szerint mindez önámítás, hisz a pszichológiai és szociológiai kutatások ellentmondanak ennek a  média által is felerősített hangnak: életünk meghatározó döntéseinek 80%-át 35 éves korunk előtt hozzuk, a karrierünk első 10 évében dől el, hogy mennyi lesz a mindenkori legmagasabb fizetésünk és mi a legmagasabb pozíciónk. Aki a húszas éveiben nem gyűjt elegendő identitás tőkét, az egész életében alulfoglalkoztatott maradhat. Mert ez az az időszak, amikor lehet kockáztatni, külföldi ösztöndíjakra utazni, pályát módosítani. Abból a bizonyos sehova sem vezető kapcsolatból pedig, lehet, hogy nem lesz házasság, de a következőből akár igen. És ahogyan a szerző fogalmaz, az egyik legoptimálisabb időszak, hogy dolgozz a jövendőbeli házasságodon, az azt megelőző kapcsolataid időszaka. Egy amerikai kutatás szerint a 30 évesek fele már azzal az emberrel van együtt, akivel leéli az élete egy jelentős részét. A személyiségünk ekkor alakul a legintenzívebben és a nők termékenységi csúcsa is ezekben az években van. Jay szerint a húszas éveink egész egyszerűen arra valók, hogy edukáljuk magunkat a saját testünkről és lehetőségeinkről. Hogy ne csak a legszűkebb baráti körünkbe tartozókkal beszélgessünk, akik úgy gondolkodnak mint mi, ugyanazt mondják, hordják mint mi, ugyanúgy és ugyanott élnek, mint mi. Nyitnunk kell a távolabbi kapcsolataink felé, az ismerősök ismerősei irányába, hisz a statisztikák szerint legnagyobb eséllyel általuk kapjuk meg az első munkánkat. 

Holnap szintén karriermenedzsment témában tartok egy órát az ELTE-n harmadéveseknek. Így jutott eszembe ismét ez a videó és írtam meg ezt a posztot. A videót körbe is küldtem a hallgatóknak, hogy nézzék meg hangolódásképp. Érdekes, hogy még az egyetemi években is úgy éreztem, hogy egy dolog nem megy. A nyilvános beszéd. Most pedig a munkaidőm jelentős részében ezt csinálom. Azt hiszem, még mindig nem vagyok túl jó benne, de talán vezet valahová a sok gyakorlás. 

Tovább

Hogyan rázza fel az Y-generáció a munkahelyeket?

Tette fel a kérdést Woody Coley a workdesign.com oldalon megjelent cikkében. A munkahelyek fizikai kialakítását illetően ugyanis már itthon is megfigyelhető az Y-generáció hatása, az újonnan kialakított irodákban már a legtöbb cégnél megjelenik szempontként a legfiatalabb és sok szektorban a legnagyobb tömeget jelentő populáció kiszolgálása. Ahogyan a szerző fogalmaz, a faltól falig tartó tapéták és a merev vállalati miliők ideje lejárt. Az elmúlt évtizedek trendjét Coley szerint a durva deszka padlók, a kényelmes, nyitott terek és a hatalmas, kvalifikált szakáccsal „felszerelt” konyhák fogják felváltani, de az öltöny és a nyakkendő is sok iparágból végleg kiszorulhat. Mindezt eddig is tudtuk és láttuk, az USA-ban azonban további érdekes folyamatok is beindultak. A tengerentúlon ugyanis nem csak az irodai környezetek kialakításában figyelhetünk meg markáns változásokat, hanem a tekintetben is, hogy a pénzemberek mely városokat választják vállalkozásaik székhelyéül.

A múlt és a jövő design-ja

Rájöttek ugyanis a szponzorok, hogy nem saját igényeik és pénztársáik mentén kell gondolkodniuk. Az Y-generáció tagjai ugyanis a fizetésüket inkább költik élményekre, mintsem baromi drága albérletre, ezért nem biztos, hogy a legnagyobb metropoliszok jelentik a tökéletes székhelyet egy frissen induló középvállalkozás számára. Kétségtelen, hogy Manhattan vagy Los Angeles közelsége rendkívül csábító, és tény, hogy még mindig Brooklyn, Palo Alto vagy Boston számítanak a legmenőbb környékeknek, ami a munkavállalást illeti.

De az újonnan megjelenő igényeket figyelembe véve kretaív irodák és village-ek tucatjai nőttek ki a földből, elsőre talán nem annyira csábító helyeken. Például Austin-ban (Texas), Nashville-ben (Tennessee), Raleigh-ben (Észak-Karolina állam fővárosa) vagy Orlando-ban (Florida). Itt az irodák bérleti díja körülbelül 30%-al alacsonyabb, így kedvezőbbek a juttatások, emellett lakást is jobb áron lehet találni. A kedvezőbb fenntartási költségek mellett fontos szempont, hogy ezekhez a városokhoz jó színvonalú egyetemek is közel esnek. Így van honnan beszippantani az ifjú tehetségeket, "PhD market"-ként is emlegetik ezt a frissen formálódó szférát. A munkavállalók számára a következőt kínálják ezek az újonnan alakuló kreatív telepek: érdekes feladatok, inspiratív munkakörnyezet, jobb fizetés, megfizethető szolgáltatások. Kevesebb ingázás, több élmény. A pro listán szerepel a tengerparti vagy hegyvidéki kiruccanások lehetősége, de menő sport csapatok is játszanak a közelben, ami az USA-ban szintén nem elhanyagolható szempont. Előfordulhat tehát, hogy az új tech vagy digitális média birodalmak nem New Yorkból vagy a Szilikon-völgyből nőnek ki a közel jövőben, hanem például Észak-Karolinából. Coley mindenesetre azt vizionálja, hogy a menő tervezők hamarosan biztosan ellepik az említett városokat, hogy ellessék a munkahelyi design-ok legújabb trendjeit. A szakértő eszmefuttatása lehet, hogy nem teljesen helytálló, a teória ettől függetlenül érdekes szempontokat vet fel.

A Red Hat nevű szofverfejlesztő cég Headquarter-e Raleigh-ben


Az Eispaces közösségi iroda erkélye Nashville-ben

A uShip nevű online piactér irodája Austinban

És hogy mi okozza ezt az átalakulást? Egyrészt a munka természetének, másrészt a munkavállói igényeknek a változása. És persze az Y generációs munkavállalók létszámfölénybe kerülése és értékének növekedése bizonyos szektorokban. Környezetpszichológiával foglalkozván a nagy kérdésem már csak az, mitől lesznek ezek a terek igazán funkcionálisak és szerethetőek, hiszen a kutatási adatok szerint a (rosszul megtervezett) nagy, nyitott terű iroda jelentette zajjal vagy zsúfoltsággal sokszor még az Y-generációs munkavállalók sem tudnak megküzdeni.

További érdekességek:

http://www.thesquarefoot.com/blog/posts/the-coolest-office-spaces-in-austin-tx

http://creativevillageorlando.com/

Tovább

X vs. Y - a popkultúrális háború

A generácós kérdések évek óta lázban tartanak bennünket, mindenki már álmából felkeltve tudja mi az X és mi fán terem az Y, de valahogy sosem elég az ilyen témájú cikkekből, könyvekből. Legalábbis én így vagyok vele. Eve és Leonora Epsteint a kérdés popkulturális vonatkozása izgatta, egészen pontosan, hogy kin és min szocializálódtak generációjuk tagjai. Született is a témában egy könyv, ami tulajdonképpen egy nagyra nőtt magazincikkre hasonlít igazán.

Eve egy vérbeli X, foglalkozását tekintve pedig író és szerkesztő, többek közt a Vanity Fairben és a Glamourban publikál rendszeresen. 14 évvel fiatalabb húga, Leonora, a nővéréhez hasonló pályát választott, jelenleg a BuzzFeed egyik szerkesztője, de blogolt már a Cosmopolitan-nek és az Elle-nek is.

Tovább

Mitől érzem az irodámat igazán a sajátomnak?

Íme a HVG A Nő című kiadványában megjelent cikkem az irodák környezetpszichológiájáról.

Tovább